A Balázs Béla- és Eiben István-díjas, valamint Kovács László–Zsigmond Vilmos életműdíjas magyar operatőr kilencvennégy éves korában, 2026. április 15-én érte a halál – közölte a család a Magyar Filmakadémiával. Pályafutása során többek között az Átok és szerelem (1986) és az Isten malmai (1976) című alkotások fényképezésével a magyar televíziós filmgyártás egyik legmeghatározóbb operatőrévé vált.
Szilágyi Virgil 1931. november 26-án született Budapesten. 1957-ben kezdett el dolgozni a Magyar Televíziónál, ahol először a TV Híradónál világosítóként és segédoperatőrként sajátította el a televíziós szakma alapjait. Egy évvel később a megalakult Stúdió osztályra került, ahol szintén operatőrként és világosítóként vett részt a produkciókban. A kezdeti időszakban olyan kiváló operatőrök hatottak szakmai fejlődésére, mint Czabarka György, Mestyán Tibor, Nagy József, Mezei István, Sík Igor vagy Török Vidor. Az MTV első nemzetközi sikere Mihályfi Imre rendezésében a Menekülés a börtönbe című tévéjáték volt, amely a monte-carlói fesztiválon Arany Pálma díjat nyert; ebben kameramanként működött közre.
Közel öt évtizedet töltött a Magyar Televíziónál, ahol 2006-ig több mint 1200 műsort készített, ezzel a magyar televíziózás világának megkerülhetetlen alakjává vált.
Diplomáját a Színház- és Filmművészeti Főiskolán szerezte 1965-ben, majd ezt követően minden műfajban tevékenykedett. Karrierje alatt több mint 130 televíziós játékfilmen és tévéjátékon, több mint 100 dokumentum- és ismeretterjesztő filmen, valamint számtalan zenei, szórakoztató és tudományos műsoron dolgozott alkotóként. Olyan rendezők vízióját váltotta valóra, mint Bednai Nándor, Deák István, Horváth Ádám, Horváth Jenő, Vámos László, Zsurzs Éva vagy Zolnai Pál, akivel Németh László Gyász című művéből forgatott filmet, valamint Mihályfy Sándor, akivel az Átok és szerelem és a Vihar a lombikban című filmekben működött közre.
Előszeretettel segítette mind a hazai, mind a nemzetközi filmes szakmai szervezetek munkáját: vezetőségi tagja volt a Magyar Operatőrök Társaságának, felügyelő bizottsági tagként részt vett a Magyar Filmakadémia és a FilmJUS szakmai munkájában, valamint éveken át támogatta az IMAGO (International Federation of Cinematographers) elnökségének feladatait.
Kiemelkedő pályafutását 1995-ben Balázs Béla-díjjal, 1999-ben az Eiben István-díjjal – amelyet Illés György adott át neki –, 2021-ben pedig Kovács László–Zsigmond Vilmos életműdíjjal ismerték el. Ezek mellett, több mint húsz Elnöki Nívódíjban részesült.
Szilágyi Virgil eleganciája és a szakma iránti tisztelete példaértékű volt a hazai operatőri közösség számára; távozása hatalmas űrt hagy maga után.