1905. április 26-án született Budapesten. Tizenkilenc évesen színházi segédrendezőként kezdte a Városi Színházban - a mai Erkel Színházban -, ahol Sebestyén Géza vette maga mellé. Itt drámai műveket, operákat egyaránt színpadra állított így: Stravinszky: Egy katona története, Auber: A portici néma. Az 1930-as évek elején Fejős Pál és Vajda László asszisztenseként kezdett filmezni, aztán néhány év múlva önállósította magát. Első filmje, az 1937-ben forgatott Torockói menyasszony című vígjáték, a kezdeti sikert, amit továbbiak követtek, így Gárdonyi Géza elbeszéléséből filmre írt Te csak pipálj, Ladányi vagy A Borcsa Amerikában című filmje, amelynek külső felvételeit, 1938-ban New Yorkban forgatta 1939-1944 között nem foglalkoztatták.

1945-ben ő rendezte a világháború utáni első magyar játékfilmet Bródy Sándor A tanítónő című drámájából. A következő mintegy négy évtized egyik legtermékenyebb rendezője volt. A könnyedség mellett nagy szakmai biztonság jellemezte, csalhatatlan érzékkel válogatta és irányította a színészeket, akik aztán rendre sikerre is vitték alkotásait. Olyan, máig népszerű filmeket készített, mint a Mágnás Miska (1948), a Beszterce ostroma (1948), a Janika (1949) Különös házasság, (1951); Esős vasárnap, (1962).
Két legemlékezetesebb rendezése 1965-ben készült. A tizedes meg a többiek a közönség körében (két és negyed millió nézője volt), és a szakmában is elismerést vívott ki: az első Magyar Játékfilm Szemlén a legjobb vígjáték díját kapta, később pedig az 1945 után készült tizenkét legjobb magyar film közé sorolták. Azóta is jókedvre derítő Major Tamás komornyikjának szállóigévé vált bejelentése: "Az oroszok már a spájzban vannak". A másik, a Butaságom története című vígjáték, szatirikus, fanyarul derűs korábrázolás, melyben Ruttkai Éva és Básti Lajos mutatja be egy művészházasság játszmáit. A film Bécsben, a vidám filmek fesztiválján aratott sikert.

Ezek után szinte évenként forgatott egy-egy vígjátékot:Tanulmány a nőkről (1967), Elsietett házasság (1968), Történelmi magánügyek (1969). 1970-ben zenés filmet készített Liszt Ferenc életéről Szerelmi álmok címmel. Több politikai dokumentumdráma is kikerült keze alól ilyen például A százegyedik szenátor, vagy Az aranykesztyű lovagjai, A Tegnap, Pár lépés a határ, Puskák és galambok.
1964-től a televíziónak többrészes politikai dokumentumdrámákat és kalandfilmeket is rendezett (Az idegen ember; Én, Prenn Ferenc; A 0416-os szökevény; Az aranykesztyű lovagjai). 1950-től a Színház-és Filmművészeti Főiskola film-főtanszékének vezetője volt.
Munkásságát háromszor is Kossuth-díjjal (1951, 1953, 1954) ismerték el, 1952-ben lett érdemes művész, 1965-ben kiváló művész. 1973. június 20-án, a Csínom Palkó gyártása közben szívroham vetett véget életének.